A műalkotás leírása
Giuseppe De Nittis és „A Vesuvíjusz Szőlőültetése III.”
Giuseppe De Nittis (1846–1884) egy kiváló olasz festő volt, aki az akadémiai művészet és az impresszionizmus stílusát szervesíti össze, és ezáltal egy igazán különleges alkotást eredményezett. Született Barlettában, Apulia régióban Raffaele De Nittis és Léontine Lucile Gruvelle gyermekeként, aki 1869-ben menyegült. Édesapja, Raffaele, büszke volt a Bourbon monarchia ellensége és támogatott az Olasz Egyetemes Egyesülését, így két évig bebörtönöződött. Az akadémiai művészettel szembeni őszinteségével azonban nem csak egy kiváló festő társaságában találkozott Barlettában – Vincenzo De Stefano, Giuseppe Gabbiani és Raffaele Girondi mellett –, hanem az Olasz Egyetemes Egyesülésének támogatását is követelte. Édesapja szabadságát követően Barlettában kezdte pályáját két festmény megmutatásával a Nápolyi Távoli Tárlatban, melyeket Charles VII király támogatása és finanszírozása követte el. Barletta akkoriban egy osztályos város volt, ahol akik meg tudták szerezni azt, rendszeresen összegyűjtöttek De Nittis otthonának közelében a Szent Székbazilikában található óriási bronz Heraklész-szobornál. Az Adriai part mentén Barletta kikötője virágzó kereskedelmi központ volt és szolgált induló helyként az ösztönös utazók számára kelet felé, valamint akik nyugatra tértek haza. Édesapja szabadságának következményével Giuseppe pedig megismerkedett Geremia Discannoval, aki régi ismerőse volt és ő is részt vett a Nápolyi Tárlaton 1867-ben és értékes műveket értékeltek ott el.
A Macchiaioli mozgalom és Firenzei befolyás
De Nittis korai éveiben következett meg az olasz művészet egyik legnagyobb változásának nevezhető Macchiaioli mozgalom születése – egy csoport művészi irányelvűség, amely egy radikális technikára helyezi a hangsúlyt és elutasítja a részletes előállításokat. Az impresszionizmus szellemére támaszkodva De Nittis még mindig nagyra értékelte az akadémiai művészet hagyományos szabályait és kifejezett színésziséget, ami egy igazán különleges alkotás születését eredményezi. Giuseppe De Nittis (1846–1884) egy kiváló olasz festő volt, aki az akadémiai művészet és az impresszionizmus stílusát szervesíti össze, és ezáltal egy igazán különleges alkotást eredményezett. Született Barlettában, Apulia régióban Raffaele De Nittis és Léontine Lucile Gruvelle gyermekeként, aki 1869-ben menyegült. Édesapja, Raffaele, büszke volt a Bourbon monarchia ellensége és támogatott az Olasz Egyetemes Egyesülését, így két évig bebörtönöződött. Az akadémiai művészettel szembeni őszinteségével azonban nem csak egy kiváló festő társaságában találkozott Barlettában – Vincenzo De Stefano, Giuseppe Gabbiani és Raffaele Girondi mellett –, hanem az Olasz Egyetemes Egyesülésének támogatását is követelte. Édesapja szabadságát követően Barlettában kezdte pályáját két festmény megmutatásával a Nápolyi Tárlatban, melyeket Charles VII király támogatása és finanszírozása követte el. Barletta akkoriban egy osztályos város volt, ahol akik meg tudták szerezni azt, rendszeresen összegyűjtöttek De Nittis otthonának közelében a Szent Székbazilikában található óriási bronz Heraklész-szobornál. Az Adriai part mentén Barletta kikötője virágzó kereskedelmi központ volt és szolgált induló helyként az ösztönös utazók számára kelet felé, valamint akik nyugatra tértek haza. Édesapja szabadságának következményével Giuseppe pedig megismerkedett Geremia Discannoval, aki régi ismerőse volt és ő is részt vett a Nápolyi Tárlaton 1867-ben és értékes műveket értékeltek ott el.
A Macchiaioli mozgalom és Firenzei befolyás
Giuseppe De Nittis korai éveiben következett meg az olasz művészet egyik legnagyobb változásának nevezhető Macchiaioli mozgalom születése – egy csoport művészi irányelvűség, amely egy radikális technikára helyezi a hangsúlyt és elutasítja a részletes előállításokat. Az impresszionizmus szellemére támaszkodva De Nittis még mindig nagyra értékelte az akadémiai művészet hagyományos szabályait és kifejezett színésziséget, ami egy igazán különleges alkotás születését eredményezi. Giuseppe De Nittis (1846–1884) egy kiváló olasz festő volt, aki az akadémiai művészet és az impresszionizmus stílusát szervesíti össze, és ezáltal egy igazán különleges alkotást eredményezett. Született Barlettában, Apulia régióban Raffaele De Nittis és Léontine Lucile Gruvelle gyermekeként, aki 1869-ben menyegült. Édesapja, Raffaele, büszke volt a Bourbon monarchia ellensége és támogatott az Olasz Egyetemes Egyesülését, így két évig bebörtönöződött. Az akadémiai művészettel szembeni őszinteségével azonban nem csak egy kiváló festő társaságában találkozott Barlettában – Vincenzo De Stefano, Giuseppe Gabbiani és Raffaele Girondi mellett –, hanem az Olasz Egyetemes Egyesülésének támogatását is követelte. Édesapja szabadságát követően Barlettában kezdte pályáját két festmény megmutatásával a Nápolyi Tárlatban, melyeket Charles VII király támogatása és finanszírozása követte el. Barletta akkoriban egy osztályos város volt, ahol akik meg tudták szerezni azt, rendszeresen összegyűjtöttek De Nittis otthonának közelében a Szent Székbazilikában található óriási bronz Heraklész-szobornál. Az Adriai part mentén Barletta kikötője virágzó kereskedelmi központ volt és szolgált induló helyként az ösztönös utazók számára kelet felé, valamint akik nyugatra tértek haza. Édesapja szabadságának következményével Giuseppe pedig megismerkedett Geremia Discannoval, aki régi ismerőse volt és ő is részt vett a Nápolyi Tárlaton 1867-ben és értékes műveket értékeltek ott el.
A Macchiaioli mozgalom és Firenzei befolyás
Giuseppe De Nittis korai éveiben következett meg az olasz művészet egyik legnagyobb változásának nevezhető Macchiaioli mozgalom születése – egy csoport művészi irányelvűség, amely egy radikális technikára helyezi a hangsúlyt és elutasítja a részletes előállításokat. Az impresszionizmus szellemére támaszkodva De Nittis még mindig nagyra értékelte az akadémiai művészet hagyományos szabályait és kifejezett színésziséget, ami egy igazán különleges alkotás születését eredményezi. Giuseppe De Nittis (1846–1884) egy kiváló olasz festő volt, aki az akadémiai művészet és az impresszionizmus stílusát szervesíti össze, és ezáltal egy igazán különleges alkotást eredményezett. Született Barlettában, Apulia régióban Raffaele De Nittis és Léontine Lucile Gruvelle gyermekeként, aki 1869-ben menyegült. Édesapja, Raffaele, büszke volt a Bourbon monarchia ellensége és támogatott az Olasz Egyetemes Egyesülését, így két évig bebörtönöződött. Az akadémiai művészettel szembeni őszinteségével azonban nem csak egy kiváló festő társaságában találkozott Barlettában – Vincenzo De Stefano, Giuseppe Gabbiani és Raffaele Girondi mellett –, hanem az Olasz Egyetemes Egyesülésének támogatását is követelte. Édesapja szabadságát követően Barlettában kezdte pályáját két festmény megmutatásával a Nápolyi Tárlatban, melyeket Charles VII király támogatása és